A jazz elmélete I.

„20 éves tanári, előadói és a zenetudomány különböző területein végzett kutatói tapasztalatom adta az indíttatást, hogy mindenki számára elérhető jazzelmélet könyvet írjak. Munkámat nemcsak jazz zenészeknek, hanem minden, zenével foglalkozó embernek ajánlom. A lehető legtöbb jazzelméleti területet érintő könyv második kötetét CD melléklet fogja majd kiegészíteni, hogy az ismertetett példák részletei hallható formában is hozzáférhetőek legyenek.”

Márkus Tibor (1956) pályája céljául tűzte ki a jazzkultúra minél szélesebb körű terjesztését mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten. A Liszt Fe­renc Ze­ne­művé­sze­ti Egye­tem Jazz Tan­szék­ének ad­junk­tu­sa, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zon­go­ra, jazz-el­mé­let és jazz­tör­té­net ta­ná­ra, a Ma­gyar Jazz Szö­vet­ség el­nö­ke. 2003 óta a Lamantin Imp­ro­vi­zá­ci­ós Tá­bor mű­vé­sze­ti ve­ze­tő­je. Zenekarával, az Equinox Quartettel négy al­bu­mot ké­szí­tett, ezen kívül két szerzői CD-je és egy DVD-je jelent meg. Kom­po­nált zenét do­ku­men­tum­film­hez és pó­di­um előadá­sok­hoz, ill. gyak­ran pub­li­kál elem­zé­se­ket és le­mez­kri­ti­ká­kat szak­lap­ok­ban is. 2010-ben művészi, közéleti és pedagógiai tevékenységéért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben, 2011-ben pedig Artisjus díjban részesült.

Gonda János ajánlása:

A tanár számára mi is lehet nagyobb öröm, mintha egykori növendéke kitartó és eredményes munkával folytatja az általa megkezdett utat? Márkus Tibor, aki valamikor jazzelméleti és jazzpedagógiai órákon volt a növendékem, éppen ilyenfajta „örömszerző” muzsikus lett, mint kiváló zongorista, komponista, zenekarvezető, tanár és művészeti szervező. Az élet, vagy talán a sors úgy hozta, hogy bizonyos területeken pontosan azt folytatja, annak spektrumát tágítja, amivel annak idején magam is foglalkoztam. Gondolok a Magyar Jazz Szövetségben végzett munkájára, a nyári jazztáborok művészeti vezetésére, hasonló tárgyak tanítására, vagy „A Jazz Elmélete” c. jelen kiadványára, amely témájában sokban hasonlít a két évtizede megjelent „A Rögtönzés Világa” c. munkámra. De a kettő különbözik is egymástól: míg a magamé a jazz és az általános rögtönzés iránt érdeklődő valamennyi zenetanulónak készült - egyik kötete kifejezetten rögtönzéssel foglalkozni kívánó klasszikus muzsikusoknak szól -, addig Márkus Tibor körültekintően kidolgozott, alapos munkája a professzionális jazz-pályára készülő zenészeknek nyújt jelentős segítséget. Nem lebecsülendő tény, hogy Magyarországon néhány évtized alatt oly mértékben bontakozott ki a három fokozatúvá bővült jazzoktatás, ami igényli, sőt, szükségessé teszi az ilyen jellegű szakmunkák megjelentetését. Jó szívvel ajánlom a szóban forgó munkát a műfajjal foglalkozó fiatal és kevésbé fiatal muzsikusok figyelmébe.