A jazz elmélete I.
Márkus Tibor jazz-zongorista, a Magyar Jazz Szövetség elnöke új könyve, jazz-zenei pályára készülőknek és a műfaj iránt komolyan érdeklődőknek. |
|
Cikkszám: | konyv_jazzelmelet1 |
Elérhetőség: | Utolsó 1 db raktáron |
Átlagos értékelés: | Nem értékelt |
|
Leírás és Paraméterek
„20 éves tanári, előadói és a zenetudomány különböző területein végzett kutatói tapasztalatom adta az indíttatást, hogy mindenki számára elérhető jazzelmélet könyvet írjak. Munkámat nemcsak jazz zenészeknek, hanem minden, zenével foglalkozó embernek ajánlom. A lehető legtöbb jazzelméleti területet érintő könyv második kötetét CD melléklet fogja majd kiegészíteni, hogy az ismertetett példák részletei hallható formában is hozzáférhetőek legyenek.”
Márkus Tibor (1956) pályája céljául tűzte ki a jazzkultúra minél szélesebb körű terjesztését mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének adjunktusa, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora, jazz-elmélet és jazztörténet tanára, a Magyar Jazz Szövetség elnöke. 2003 óta a Lamantin Improvizációs Tábor művészeti vezetője. Zenekarával, az Equinox Quartettel négy albumot készített, ezen kívül két szerzői CD-je és egy DVD-je jelent meg. Komponált zenét dokumentumfilmhez és pódium előadásokhoz, ill. gyakran publikál elemzéseket és lemezkritikákat szaklapokban is. 2010-ben művészi, közéleti és pedagógiai tevékenységéért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben, 2011-ben pedig Artisjus díjban részesült.
Gonda János ajánlása:
A tanár számára mi is lehet nagyobb öröm, mintha egykori növendéke kitartó és eredményes munkával folytatja az általa megkezdett utat? Márkus Tibor, aki valamikor jazzelméleti és jazzpedagógiai órákon volt a növendékem, éppen ilyenfajta „örömszerző” muzsikus lett, mint kiváló zongorista, komponista, zenekarvezető, tanár és művészeti szervező. Az élet, vagy talán a sors úgy hozta, hogy bizonyos területeken pontosan azt folytatja, annak spektrumát tágítja, amivel annak idején magam is foglalkoztam. Gondolok a Magyar Jazz Szövetségben végzett munkájára, a nyári jazztáborok művészeti vezetésére, hasonló tárgyak tanítására, vagy „A Jazz Elmélete” c. jelen kiadványára, amely témájában sokban hasonlít a két évtizede megjelent „A Rögtönzés Világa” c. munkámra. De a kettő különbözik is egymástól: míg a magamé a jazz és az általános rögtönzés iránt érdeklődő valamennyi zenetanulónak készült - egyik kötete kifejezetten rögtönzéssel foglalkozni kívánó klasszikus muzsikusoknak szól -, addig Márkus Tibor körültekintően kidolgozott, alapos munkája a professzionális jazz-pályára készülő zenészeknek nyújt jelentős segítséget. Nem lebecsülendő tény, hogy Magyarországon néhány évtized alatt oly mértékben bontakozott ki a három fokozatúvá bővült jazzoktatás, ami igényli, sőt, szükségessé teszi az ilyen jellegű szakmunkák megjelentetését. Jó szívvel ajánlom a szóban forgó munkát a műfajjal foglalkozó fiatal és kevésbé fiatal muzsikusok figyelmébe.